Regéc

A Zemplén egyik hatalmas csúcsán találhatók Regéc várának lassan újjászülető várfalai. A tatárjárás utáni korszakban a Baksa nemzetség uralta ezt a környéket, ők szemelték ki a várépítésre alkalmas kettős sziklanyerget.


Írásos adatok róla 1285-ből maradtak fenn, amikor Simon fia, György úr „Regécz” alatt verte szét a második tatárjárás idején fosztogató mongolok seregét. A XIV. század elején Aba Amadé zempléni tartományúr foglalta el erőszakkal a várat, melyet csak az 1312-es rozgonyi csatában győzelmet arató Anjou Károly király tudott visszaszerezni.

A következő évszázadokban, királyi kezelésben állt, hozzá tartoztak a földesúri járandóságokkal a várba felszekerező környékbeli jobbágyfalvak népei. A békés időszaknak a XVI. századi belháborúk vetettek véget, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János királyok hívei csatáztak a regéci vár birtoklásáért. Az éppen győztes uralkodó megjutalmazta párthíveit, így a középkor folyamán tulajdona volt a Serédy, az Alaghy és az Esterházy családnak is.

Az előbbi két família folyamatosan lakott a falai között, így rezidenciáját igyekezett az akkor uralkodó reneszánsz ízlésvilág szerint formába önteni. Nehéz a napjainkban látható romok alapján az egykori díszes, emeletes palotaszárnyakat, a felsővárbeli vaskos öregtornyot vagy a levert cölöpökből létesített alsó palánkvárat elképzelni.
1645-ben szerzi meg a linzi békeszerződés értelmében I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, ezt az időszakot mondhatjuk Regéc virágkorának. Az 1670-es években sokszor szolgált menedékül a Rákóczi családnak a kuruc-labanc csatározások alkalmával. Biztonságos falai között tanította Badinyi Ferenc a hatéves Ferkó úrfit, a gyermeklétet olyannyira megnehezítő latin nyelv rejtelmeire.
A Thököly Imre indította – Habsburg császári ház zsarnoki uralma elleni – hadjáratok idején a kurucok tárházként használták mély pincéit és tágas épületeit.

Katonai szempontból már nem számított jól védhető helynek, így amikor a váradi török pasa elfogatta Thökölyt, helyőrsége ágyúlövés nélkül feladta a megérkező császári zsoldosoknak. Caprara generális betű szerint engedelmeskedett a felsőbb hadvezetés parancsának, puskaporral felrobbantotta a rebellisek fészkét.